Mi az élet értelme?

3 Válasz

1. 
   

   
   

   konczy 2011. 04. 27. válasz

   Szia!

   A kérdésed nagyon jó! Valóban fontos, hogy mi lesz velünk, miután a földi létezésnek vége lesz…

   Sokan sokféleképpen gondolkodtak már erről a kérdésről… Bár elterjedését tekintve talán ez a legkésőbb nagy teret nyert elképzelés, ezzel kezdeném:
   A materialista felfogás szerint nincs semmi, csak az anyag… így aztán, ha meghalunk, elrohad a testünk, és kész. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy rengeteg temető van, és a testek maradványait meg lehet találni.
   Egy másik felfogás szerint minden relatív. Ez azt jelenti, hogy mindent többféleképpen is lehet értelmezni, minden nézőpont kérdése csupán. Ennek az elméletnek csak az a hátulütője, hogy ha minden relatív, és semmi sem biztos, akkor a relativizmus is csak relatív lehet …
   Van olyan, aki a lélekvándorlást tekinti elfogadhatónak, bár valójában ennek bizonyítékai nincsenek, csak olyan régi írások, amelyek alapvetően nem tényeket, hanem egy elméletet tárnak elénk a kérdéssel kapcsolatban, és csak rajtunk múlik, elhisszük-e.
   Ugyan így az ókori filozófusok is elmélkedtek, gondolkodtak az élet értelméről, de elképzeléseik szintén bizonyíték hiányában csupán hiten alapszanak.
   Véleményem szerint érdemes olyan iratot alapul venni, amely hiteles, történelmileg igazolható állításokat tartalmaz. Ez a könyv pedig a Biblia. A Biblia azt állítja az emberről, hogy van teste, van lelke, és szelleme. Az ember szelleme nem azonos a manapság használatban levő fogalommal, a Biblia az ember szellemét Istentől eredezteti, mert Ő lehelte bele az agyagból elkészített testbe a saját leheletét, szellemét, amelytől az anyag életre kelt. (Ezt egyébként az is alátámasztja, hogy mesterséges körülmények között még nem sikerült élettelenből élőt előállítani, illetve csak olyan anyagot voltak képesek létrehozni tudósok, ami a halott szervezetre jellemző, élőt nem sikerült.)
   Ez az Istentől kapott részünk a felelős például a lelkiismeret-furdalásért.
   A Biblia hitelességét számos történelmi tény is bizonyítja, mint például az Ararát-hegységben megtalált Noé bárkája, vagy a qumráni tekercsek, és még lehetne sorolni…
   A zsidó-keresztény hagyomány és hit szerint a földi élet nem céltalan, nem véletlen, és semmiképpen sem állati (mint ahogy azt Darwin gondolta, felszabadítva ezzel az embereket arra, hogy a vágyaikat kiéljék, és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül azt tegyék, amihez kedvük van, hiszen nincs erkölcs, nincs jó és rossz, nincs értékrend az állatok között, amely szerint valamit tilos lenne megtenni), az ember egy erkölcsi lény, aki, ha nem is mindig van tisztában azzal, hogy mi a jó és mi a rossz, de értékítéletet tud alkotni. Isten törvénye elmondja, hogy mit lehet, és mit nem. A tiltás nem azért van, mert valami jótól akar megfosztani bennünket, hanem attól a szakadéktól akar megvédeni, ami felé rohanunk. Ott a tábla, hogy “Vigyázz, 200 m múlva szakadék!”, majd még jó pár tábla, hogy állj meg. Van, aki betartja a szabályokat, megáll, és észreveszi, hogy valóban egy hatalmas szakadék felé tartott, és örül, hogy megállt. A másik figyelmen kívül hagyja a táblát, és persze amikor a szakadék széléhez ér, már nem tud megállni, és belezuhan… pedig figyelmeztették… Valójában a döntés mindig a mi kezünkben van, hogy melyik oldalt választjuk.
   Visszatérve azonban arra a kérdésre, hogy mi lesz velünk a földi élet után, a Biblia válasza a következő: az ember hite és tettei határozzák meg, hogy miután ebből a világból távozik, hova kerül. Azt mondja a Biblia, hogy Isten letekint a földre, és azt keresi, talál-e hitet. De miben higgyen a hívő? Most, kb. 2000 évvel Jézus Krisztus után a János evangélium egyértelműen megadja a választ. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Tehát Jézus Krisztusba, és a megváltásba vetett hit az, ami megmenti az embert a haláltól, mert a halál jogos következménye a bűnnek. Már az ószövetségben is be kellett mutatni áldozatot azért, hogy az ember megszabadulhasson a bűnöktől, és a bűnök következményeitől. Egy állatnak a vére, élete folyt ki, hogy az ember megtisztuljon a bűntől. Ezt az áldozatot hozta meg Jézus, mert őbenne nem volt bűn, így nem is kellett volna meghalnia, de Ő felvette magára a mi bűneinket, személyesen az én, és a te bűneidet, hogyha elfogadjuk és hisszük, hogy Jézus személyesen értünk halt meg, akkor bűnbocsánatot nyerjünk. A bűnbocsánat pedig azt jelenti, hogy Isten azt az igazságot adja nekünk, amellyel Jézus Krisztus rendelkezett. Ez a tulajdonított igazság nyitja meg az utat előttünk az igaz életre, és ezáltal kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy a mennybe kerülhessünk. Ha valaki nem akar hinni, neki is meg van a lehetősége erre, Isten senkit nem kényszerít rá, hogy az Ő oldalára álljon (bár meg kell jegyeznem, hogy a győztes oldalára érdemesebb állni, mint a vesztesére…), és bár Jézus minden emberért meghalt, és minden emberért feltámadt a harmadik napon, az embernek meg van a lehetősége arra, hogy szabad akaratából döntsön akár Jézus Krisztus mellett, akár az ördög mellett. Más lehetőség nincsen. Aki nem dönt, az is dönt – az ördög mellett. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a pokol és a halál fognak uralkodni az életén.
   Szerintem nem mindegy, hogy az ember félelemben éli-e le az életét, vagy tudja, hogy az ő megváltója él, és bármi történjen az életében, akkor is boldog ember, mert tudja, kihez tartozik, kit követ, és hova igyekszik. Kívánom, hogy te is megtapasztald ezt.

   +1 Szavazat 1 Votes  0 Votes

2. 
   

   
   

   Ivett 2011. 04. 27. válasz

   A fenti kérdés az olyan – ehhez hasonló – ún. esszenciális kérdések körébe tartozik, melyekre objektív, végleges választ talán sosem tudunk adni. Olyan kérdés ez, mint a “Mi a nyelv?”, “Mi a halál?”, stb. Sokan ilyesmi választ adnának: “az élet értelme az, hogy kialakítsak magam körül egy olyan szociális hálót, melynek tagjaira mindig számíthatok, akik kisegítenek a bajból, harmóniában éljek, családot alapítsak és biztos egzisztenciát alakítsak ki magam körül, egy hű társsal.”
   Az középkori ember evilági életében arra törekedett, hogy a túlvilági élete boldog legyen. A duális létértelmezés szerint, a halál után a lélek vándorolt, ivott a Léthe (azaz a feledés) vizéből, az evilági sérelmeket elfeledte, hogy a túlvilági léte örömteli legyen.
   Ez egy hiedelem, melyben a kor embere feltétel nélkül hitt. Én a tudományban, reálisban és kézzel foghatóban hiszek, lélekvándorlás nem létezik. A célunk legyen az, hogy az evilági létünkben alakítsunk ki magunknak teljes életet, és abban higgyünk feltétlenül, hogy ezt kellő ambícióval, kitartással, türelemmel el tudjuk érni.

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes

3. 
   

   
   

   joszif 2011. 04. 27. válasz

   „42”

   (Douglas Adams)

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes