“Fekete pedagógia”: a fagylalt visszanyal?

1 Válasz

1. 
   

   
   

   Esztis 2011. 04. 26. válasz

   Vissza hát – nem is kicsit.
   A legnagyobb bibi az egészben, hogy a tradicionális, állami iskolák túlnyomó többsége ezt a pedagógiát követi: Ordít a tanár, ha nem írt a gyerek leckét, üvölt, ha rosszalkodnak a kölykök, büntet és fenyít, ha nem úgy viselkedik az osztály, ahogy kéne. Legtöbbször ezeknek azért igazán maradandó hatása nincsen, maximum behívják anyut egy elbeszélgetésre vagy pityereg egy sort a gyerek. De ha mindez tartós és szinte már „terrorszerű”, annak bizony nincs jó vége. Vezethet testi-lelki betegségekhez: depresszióhoz, alvászavarhoz, fekélyhez, pánikrohamokhoz – csak hogy egy-két példát említsek. De ha nem is megyünk ennyire messzire a következményeket illetően, elég az is, ha a fiatal megutálja a sulit és lógni kezd. Azt is el tudom képzelni, hogy a tanár negatív bánásmódja miatt a gyerek gyűlölni kezdi az adott tantárgyat, noha lehet, hogy kifejezetten tehetséges volna, ha pozitívan állna hozzá.
   Ha figyelembe vesszük a mai diákok túlterheltségét és azt, hogy az átlag tanár igen gyakran nyúl a „fekete pedagógia” eszközeihez, talán nem is olyan meglepő: Az ember már fiatal korában megtapasztalja, mi is az a stressz. Ha pedig képtelen levezetni, ne adj Isten, még otthon is zűrök vannak, na akkor jönnek a rémisztő, „tanárverős-iskolában lövöldözős” sztorik.
   Aki el akarja kerülni, hogy gyermekét ilyen hatások érjék, írassa a lurkót a reformpedagógia filozófiáját követő (pl. Waldorf) suliba. Ezek az intézmények pont a „poroszos”, merev, fegyelmező iskolák ellentáborát képezik. Persze felmerülhet az emberben a gondolat, miszerint az sem jó, ha évekig úgy bánnak a gyermekkel, mint a hímes tojással, aztán kikerülvén a nagybetűs Életbe megkapja az első pofonokat. Ez bizony egy ördögi kör, mindennek van jó és rossz oldala, döntsön mindenki a legjobb belátása szerint…

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes