A mai tinédzserek miért hiszik azt, hogy az SP és Fluor művésznevű “előadók” jók?

4 Válasz

1. 
   

   
   

   Viktória0312 2011. 04. 25. válasz

   Talán épp azért tetszik a tiniknek, mert olyan egyszerűek, és klassz, hogy valaki ennyire laza és sikeres tud lenni. Ez olyan, mint az akció filmsztárok, nem az erény a lényeg, hogy tényleg megérdemli-e, hogy ott van, tényleg olyan fantasztikus-e, hanem, hogy az ember bele tudja-e élni-e magát.

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes

2. 
   

   
   

   niticica 2011. 04. 25. válasz

   Először is, szerintem a kérdés nagyon jó. Én még azzal bővíteném, hogy miért pont a fent említett egyének és a hozzájuk hasonlók sikeresek? Ha őszinte akarok lenni, minden korosztálynak megvan és megvolt a maga ideálja, de a mostaniak engem személy szerint irritálnak. A hím neműek egyáltalán nem férfiasak, anyuci kedvenceinek nevezném őket, akiknek csak megszületni volt nehéz, nincs se hangjuk, se tehetségük, sokuk még az érettségit sem tette le, sőt, még énnekkarban, vagy énekórán sem vett részt 1 órát sem, de mert szerintük és a szüleik szerint (ez természetes, hiszen a saját gyerek a legszebb, legokosabb, stb.) jó hangjuk van, mert jól visszhangzik a fürdőszoba, ezért már azt hiszik, csodálatosak, jelentkeznek mindenféle “tehetségkutatóba”, ahol érdekes módon, bár nem ők nyernek, de van olyan botfülű, aki lemezszerződést köt velük. Én is úgy látom, felhígult ez az egész szórakoztatóipar, bárki bármit megtehet következmények és tehetség nélkül, és tekintet nélkül másokra.

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes

3. 
   

   
   

   Szekeres Judit 2011. 04. 30. válasz

   Évekkel ezelőtt szembesültem azzal, hogy ma már semmiképp nem vagyok besorolható a tinédzser nemzedékbe. Első hullámként a Tokio Hotel lépett színre, és bizony én is azok között a kis tudatlanok között voltam, akik nem tudták eldönteni, hogy ők akkor most fiúk vagy lányok. Aztán kis hazánkban is megjelentek a hasonló előadók, majd megjelent velük együtt az emo stílus is. Mindenki egyforma volt. Nem lehetett első ránézésre megállapítani, hogy akkor most ők kik és mik is. Sokáig ismerkedtem velük, a halál vágy, az állandó szomorúság. Aztán mostanában megjelent a Flour nevezetű formáció, és Sp is, akik szintén nem hatalmas férfiasságukról híresek. Dalszövegeik egyszerűek, és könnyen tanulhatóak. De nem is ez a lényeg. A tinédzserek voltak mindig azok, akiknek szinte mindent el lehetett adni. Így természetesen őket is. Az öltözködésüket, a hajviseletüket, na és persze a lemezeiket. Semmi másról nem szól ez az egész, csak arról a befolyásoló tényezőről, hogy amíg a tini nem tudja, hogy milyen is ő maga valójában, ezt a média, és az a rengeteg marketingfogás, amelyek ezeket az előadókat létrehozza, ki is használja. Légy ilyen, és ha legalább kettő már úgy öltözködik, akkor a többi is követni fogja. Persze mindenki tudja, hogy ez nem maradandó. Minden generációnak megvolt a maga Sp-je, és a maga Flourja, csak gyakran elfelejtjük. Nem mások tehát ők sem, mint a társadalom által kialakított fogyasztási cikkek. Na meg persze, ha a tini elhiszi, hogy ha úgy viselkedik, úgy öltözködik, mint a fent említett celebecskék, akkor ők is ugyanolyan menők és sikeresek lesznek ( és valljuk be őszintén, hogy a sikervágy a tinédzserkorban a legnagyobb).

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes

4. 
   

   
   

   Kitti 2011. 05. 09. válasz

   Hát csak meg kell hallgatni, rögtön rájössz a válaszra

   httpv://www.youtube.com/watch?v=t8ll4k0E6qc

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes