Sziasztok!
A véleményetekre volna szükségem a tekintetben, hogy van – e értelme reménykedni egy szakítás után a kibékülésben.
A rövid történet: Párommal 2 évet voltunk együtt, kicsit kutya macska viszonyban, viszont imádtuk egymást. Két éve odaköltöztem hozzá, azóta is együtt éltünk. Múlthét végén egyik napról a másikra közölte, hogy költözzek el. A valós indok a mai napig nem derült ki, folyamatosan mellébeszél. Amikor múlthét végén kiköltöztem, csak a szükséges holmimat hoztam el, hátha meggondolja magát, és egy hét alatt rájön, hogy hiányzom neki, és megint kibékülünk, hisz volt már hasonló, és 2-3 nap elteltével mindíg hívott, hogy nem gondolta komolyan. Amikor szakított velem sírva közölte, ölelgetett, puszilgatott, tele volt érzelemmel, ami egyébként nem jellemző rá. Mindig erősnek akarja mutatni magát. Aztán tegnap felhívott, hogy esetleg ha van időm elvihetném a többi cuccomat is, bár nem erőltette rám a dolgot, viszont direkt úgy intézte, hogy ő is otthon legyen. Mondta, hogy ha nem szeretne, akkor nem akart volna találkozni velem, és akkor kérte volna hogy költözzek el, amikor nincs otthon. Említette, hogy mostanában jobban megnéz más nőket, mint eddig, vagy amennyire kéne, de nem akar új kapcsolatot kezdeni senkivel, mert a régire sincs ideje, most csakis a munkájára akar fókuszálni. Mondta, hogy ha akar valamit tőlünk az élet, úgyis összejövünk még (én akkor mondtam ilyen pasinak, ha úgy gondoltam, hogy a későbbiekben együtt is szeretnék lenni vele, csak akkor valamiért nem működött, vagy mert tudtam, hogy sosem lesz közönbös a számomra) Furcsa, hogy egy büszke, az érzelmeit nem feltétlenül kimutató ember, mikor szakít sírva közli mindezt, mondván, hogy már nem érzi úgy, hogy annyira szeretne amennyire kéne. A tegnapi találkozónkon szintén elsírta magát, mondván, hogy sosem felejt el, és hogy csak azért érzékenyült el, mert két évig voltunk együtt. Az előző barátnője csúnyán hagyta el, és tudom, hogy ez nagy törés volt benne, de arra nem számítottam, hogy azt a falat, amit akkor felhúzott, sosem fogom tudni ledönteni, pedig mondta, hogy jobban szeretett mint az előző barátnőjét. Nem kérte vissza a kulcsát, mondta, hogy bármikor átmehetek hozzá, ha úgy gondolom, bár szerintem ez csak a testi kapcsolat folytatása miatt van. Csak azt nem értem, ha eldöntötte hogy lezárja velem a dolgokat, és úgy érzi már nem szeret, miért érzékenyült el, miért nem kérte vissza a kulcsát, miért akart találkozni velem újra, és miért utal a jövöre, mintha azt várná ő is, hogy újra együtt legyünk? Az összes emlékünk (képek a falon, közösen gyűjtött emlékek) kint van a lakásban, nem érzi úgy hogy el kéne pakolnia, mert esetleg zavarja, vagy ha új lányt visz fel magához, zavaró tényező lehet (ebből legalább kiderül, hogy tényleg nincs senkie, és nem ezért lett vége) Létezik, hogy tényleg ennyire az élete megalapozására, és ez által a munkára akar koncentrálni, hogy inkább elküld valakit, akit szeret?
Kérlek segítsetek, hogy érdemes-e még reménykednem, vagy felejtsem el végleg, mert félek elengedni, ha még van esély 
Előre is köszönöm a hozzzászólásokat, és a tanácsokat!
Dincsi
