Több emberrel beszélgettem már arról, hogy egyedül is lehetünk-e teljesen boldogok, és a többség azon a véleményen volt, hogy ez kizárt, hiszen az ember társas lény, és amúgy is sokkal boldogabbak vagyunk, ha megoszthatjuk valakivel saját boldogságunkat. És persze olyanok is vannak, akik úgy érzik, hogy ha rendelkeznének egy bizonyos dologgal, pl. autóval vagy házzal, sok pénzzel, attól boldogok lennének. Én mégis úgy érzem, hogy az igazi, tartós Boldogság az, amelyik pusztán belőlünk fakad és nem köthető külső feltételekhez, hiszen amint az a külső feltétel nem áll fenn, a boldogságunk elillan. Ti mit gondoltok erről? Szerintetek létezik ez a nagybetűs Boldogság? Ti egyáltalán mit értetek alatta, és mit tesztek érte?