Meddig tart az önfegyelem?

2 Válasz

1. 
   

   
   

   Peregrin 2011. 04. 27. válasz

   Nehéz kérdés ez bizony, kedves Lanchaster. Jelenthetem: az általad felsorolt veszteségek mindegyikét megéltem már, némelyiket nem is egyszer. Tudod, több megélt életévbe több minden belefér. A nagy megrázkódtatások után mindig egyetlen dologra koncentráltam: a napi rutinfeladatok, legyen az munka, család, társas kapcsolatok ápolása stb. hiánytalan, pontos, ha másként nem ment, gépies megoldására. Mindez ugyanis nagy figyelmet igényel és erősen leköt szellemileg és fizikailag egyaránt, főleg akkor, ha ráadásul az önmagaddal szemben támasztott minőségi elvárások szintjét is tudatosan megemeled. De ismerek olyanokat is, akik ilyenkor beiratkoznak tanfolyamokra olyan témákban, amelyek azelőtt a lehető legmesszebb álltak tőlük, megtanulnak arabul vagy japánul, lakhelyet változtatnak, vagy új, nagyobb kihívást jelentő sportot kezdenek űzni. Vagyis olyasmivel kezdenek el foglalkozni, ami maximálisan leköti őket. Ez nagyon fontos! Aztán meg ahogy telik-múlik az idő, azt veszed majd észre, hogy a fájdalom szépen, csendben, halkan alábbhagy. És amikor egészen megszűnik, elkezdheted újrarendezni a soraidat. Hidd el, becsszóra, Te is túl fogsz élni mindent! Elképesztően sok dolgot képes kibírni és átvészelni az ember.

   +1 Szavazat 1 Votes  0 Votes

2. 
   

   
   

   joszif 2011. 04. 27. válasz

   Nem hagyni szabad időt a gondolkodásra. Ahogy Peregrin is írta elveszni a napi rutinfeladatokba, és ha már túl vagy a megrázkódtatáson, felkeltél a földről, újrarendezés.

   0 Szavazat 0 Votes  0 Votes